1.rész-Lazítás

Másnap reggel nyúzottan ébredtem. Ránéztem az órámra, ami hajnali 3-at mutatott. Gondoltam úgy sem bírok tovább aludni, ezért a fürdőszobába indultam néhány ruhával, amit kiválasztottam magamnak.
Belenéztem a tükörbe. Felszisszentem. Nem a saját arcképem nézett vissza rám. Hanem egy kipirosodott szemű, kialvatlan, búskomor lány. Régen mindig meg voltam elégedve a külsőmmel, ugyanis mindig frissen, kialudtan ébredtem. A szemeim csillogtak, pláne hogy nem voltak sosem kipirosodva a sok sírástól. Egész életemben most sírtam ki a legjobban magamat. Eddig csak kiskoromban sírtam utoljára. Jó, elég a kalandozásból. Felöltöztem, és megmostam az arcomat. Már is jobb. A hajamat összefogtam. Lassan el kellene menjek a fodrászhoz új formára nyíratni. Elterveztem, hogy elmegyek lazítani.
Ezután lementem a konyhába, bekacsoltam a rádiót nagyon halkan és dudorászva csináltam magamnak reggelit. Lehuppantam a nappaliban lévő kanapéra, és a rádiót leváltottam a tévével. Unottan kapcsolgattam a csatornák között. Aztán egyszer csak megálltam az egyiknél. Azt hiszem félreláttam. Vagy mégsem? De hisz, ez... Alig akartam hinni a szememnek. Ugyanis Louis volt a tévében. Ledermedten ültem és hallgattam. Louis híres? Na, ezt sosem gondoltam volna... Mikor odajött hozzám... Nem volt vele senki... Egy újságíró vagy riporter sem. Fura. Na mindegy. Ezután elfogyasztottam a reggelimet, és gondolkodtam.
Hogy hogy Louis híres? Énekes? Egy banda tagja? És miért alacsonyodott le egy ilyen kis senkihez, mint én? Van vajon barátnője? Ezernyi kérdés kavargott a fejemben. Kínomban felléptem a facebookomra, és twitteremre. Rákerestem az adatlapjára. Igen, valóban híres. Nagyon. Az ún. One Direction nevű bandában játszik további 4 sráccal. Hű... De helyesek... Kiderítettem, hogy van barátnője, sajnos. Egyszóval minden kérdésemre választ kaptam. Kivéve egyet. Miért alacsonyodott ke egy ilyen kis senkihez, mint én? Kérdezgettem magamban újra és újra. De semmilyen értelmes magyarázat nem jutott eszembe. Hagyjuk.
Időközben a családom többi tagja is felébredt. Miután üdvözöltem őket, leültek reggelizni, én pedig felhívtam a "körmöst", időpontért.
Viszonylag jókorra kaptam időpontot, ezért elindultam a drogériába, ahol bevásároltam minden lazításhoz szükséges kelléket. Épp jókor végeztem, még kényelmesen oda tudtam érni a manikűrösömhöz.
Szépen megcsináltattam a körmeimet, és közben beszélgettünk egy jót. Elpanaszoltam neki, hogy "mit tett velem a drágalátos exem, kinek nevét még a számra sem veszem." Ő csak legyintett és annyit mondott, hogy jobbat érdemlek nála. Hálásan megköszöntem neki mindent és hazaindultam.
A fülesemmel zenét hallgattam, úgy baktattam hazafelé, amikor úgy döntöttem, hogy elmegyek a parkba. Odaérve leültem egy padra.
A telefonomon elindult James Arthur Impossible c. száma. Mivel ez egy gyönyörű szám, hangosabbra vettem. Közbrn mosolyogva néztem, hogy a velem szemben lévő padon egy anyuka, ölében egy pici babával játszadozott. Egyszer valaki leült mellém.

Folytatásért 2 kommentet várok!
~Csicsi :*