Prológus

"Miért? Miért én? Mivel érdemeltem ezt ki? Ilyen gondolatokkal futottam végig az utcán sírva. Csak futottam és futottam. Azt sem tudtam hova, csak futottam. A szememből folyamatodan ömlött a könny, és ezáltal nem láttam semmit. Egyszer megálltam. Lerogytam a földre, és a mellettem levő ház falának döntöttem a hátamat. Fényesen sütött a nap, én meg ott bőgtem. Egyedül. Miért pont nekem kellett ilyen sors? Épp az imént kaptam rajtra a barátomat a közös házunkban, ahogy engem éppen megcsal! Teljesen összetörtem lelkileg.  Az utca kihalt volt. Aztán egyszer lépteket hallottam. Éreztem, hogy valaki megáll mellettem, és engem néz. Felnéztem, megtöröltem a könnyeimet, és megnéztem, ki az. Egy srác.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva.
-Nem, sajnos semmi sincs rendben.-mondtam kicsit megnyugodva és újabb könnycseppjeim kibuggyanása ellen küzdve.
-Gyere.-nyújtotta a kezét és felállított.
-Köszönöm.
-Máskor is. Egyébként én Louis vagyok. Louis Tomlinson.
-Laura Richardson. A legtöbben Lolly-nak becéznek.-mosolyogtam rá.
-Örvendek.
-Én is. -és újra eszembe jutott, hogy miért is futottam és és újra elfogott a sírhatnék, és ki is gördült egy könnycsepp a szememből.
-Hey, Lolly. Ne sírj! Utálom, ha egy lány...-mielőtt még befejezhette volna mondtatot megcsörrent a telefonja.-sír...-fejezte be végül.- Egy pillanat, felveszem! -bólintottam, mire odébbment telefonálni. Egy kis idő elteltével visszajött hozzám.-Bocsi. Ez fontos volt. Most viszont mennem kell. Kérlek, hívj fel, ha bármiben tudok segíteni.-mondta, majd lefirkantotta egy papírdarabra a telefonszámát.
-Köszi, Louis.
-Máskor is! De én megyek. Majd hívj bátran! Szia! Ja és ne sírj!
-Rendben! Szia!-végre ez kicsit feldobott. Miután kicsit kielmélkedtem magam hazaindultam. Vagyis vissza a barátomhoz.
Bementem. Nem akartam hozzászólni Jake-hez, de megszólított.
-Áh, szia Laura. Jó, hogy jössz, ideje, hogy elvidd innen a koszos cuccaidat!
-Szia drága Jake. Igazad van. Jó, hogy végre megtudtam, hogy milyen egy idiótával jártam. És, hogy alig egy hete járunk, de máris megcsalsz! Még az ex-pasi pozícióra sem vagy méltó.-forgattam meg a szemeimet.
-Igen? Húzz innen a mocskos ruháiddal meg mindeneddel együtt! Világos voltam?
-Mint a nap.-mondtam gúnyosan és összeszedtem a ruháimat, és már indultam is haza. A családomhoz. Bementem.
-Sziasztok! -köszöntem.
-Csak nem? Lolly! -borult a nyakamba anya, aztán sorban visítoztak a tesóim és jöttek megölelni. Aztán apa is, és leültünk megbeszélni, hogy miért is jöttem haza.
-Ha nem bánjátok, én felmegyek a szobámba, és kipakolok.
-Menj csak.-mondta anya.
-Köszi.-válaszoltam, és feltrappoltam a szobámba. Elraktam a ruháimat. Ezután ledőltem az ágyamra, elővettem a fülesem, és zenét hallgattam. "-Laura Richardson.